A karácsonyi ünnepkör egyre inkább hasonlít a Covidnál jól betanult mechanizmusokra. Akkor napi 70-szer kezet mostak az emberek és különféle vegyszerekkel fújták, kenték magukat, de az agyfertőtlenítés elmaradt. Most az adventi koszorún gyújtják a gyertyát, pár hét múlva már a fenyőre, az ablakra kerülnek a futófények. Kintről várják a Fényt, de belül nagy a sötétség. Ahogy a vírus hozadékát sem értették, a ünnepkör közeledtével is fordítva ülnek a lovon. Nagytakarítás van kint, a függöny már tiszta, de bent mikor lesz rend?
December 21-e után egyre hosszabbak a nappalok. A téli napforduló jelzi, hogy kezdődik egy tevékenyebb időszak. Az adventi „várakozás”, ezért nem passzív, mint a sült galambra várás, hanem nagyon is aktív. Na nem az ajándék utáni loholásra gondolok…. A Fény és az árnyék is bennünk van. Ezekben a napokban, amikor kicsit lelassulsz, hamarabb megpihensz, a sötét haza parancsol, ilyenkor szembesülsz mindazzal, ami benned van. A sok félelemmel, nyugtalansággal, bizonytalansággal. Ilyenkor szembe kell nézni önmagaddal, mert magadnak nem tudsz hazudni. Bár, ha belegondolok tudsz de nem érdemes! Eljátszol a gondolattal, mi lenne ha, végre felvállalnád és kimondanád amit gondolsz, amit érzel és elfoglalnád a helyedet a saját életedben? Mi lenne, ha meghúznád a határaidat, mert már értékeled annyira magad, hogy ne más fejős tehene legyél? Haszonállat vagy te? Vajon hogy éreznéd magad, ha azokkal ülnél egy asztalnál a szent vacsoránál, akikkel szeretnél? Akik közel állnak hozzád, akikhez közöd van, nem félidegenekkel? Vagy ismersz ott mindenkit? És téged kik ismernek? És ha a 3 napot végigaludnád, pihennél és nem a „kötelező, illik, szokás” hármassal parádéznál? Mit szeretnél? Elutaznál? Mit tennél, ha rajtad múlna? És kivel? Mert egyébként CSAK RAJTAD MÚLIK!
Ha valakinek az esik jól, hogy mártírt játszik és csak süt-főz az ünnepekre, tegye azt! De azt ne hánytorgassa fel, hogy bezzeg Ő kiszolgál mindenkit, mert ezt önmaga választotta! Belepöröghetsz az ajándékvásárlásba is, de nagyon rossz hallani, amikor valaki a tömegben a hátad mögött mondja, hogy ” jajj, X-nek még vennem kell valami szart!” Biztos hogy csak a csillogó papír számít vagy benne a szar is? Akkor inkább ne! Vagy te örülnél egy ilyen szánalmas, bár dekoratív csomagnak? Elmehetsz a vállalati, céges bulira is, ha úgy esik jól, te pontosan tudod, hogy egész évben mennyire vagy értékelt és megbecsült tagja az egésznek? Az ál-áhitat, a színjátszó szakkör, az álarcosbál is választható! Ki hol tart…. Elszámolni csak magaddal kell, a csillagszóró nem leplez le! A tradíció, a generációs szokások csak addig érvényesek, amíg azok emelnek. Ha teher, meghasonulás, gyomorgörcs, akkor nem kell! Persze, lehet szenvedni, de akkor csak magadra mutogass! A kedvenc szavunk ilyenkor a „kellemes”, de egyszer azt mondta nekem valaki, hogy szerinte kellemes max. a lábvíz lehet!
Remélem sokan önazonosan, megbecsült kapcslatokkal, tisztelettel, hálásan és őszintén tudtok azzal, azokkal lenni, akik fontosak nektek és akiknek ti is azok vagytok! Olyan légkörben, ami tölt és nem leszív, ahol nem egy házban vagy, hanem otthon! Ahol vannak közös feladatok, nem kell mindent egyedül csinálnod és ahol van idő pihenni, játszani, összebújni! Értékeld és tiszteld magad! Tudd, hogy megérdemled, hogy úgy ünnepelj, ahogy azt vágyod! Elmondhatod, mert aki szeret, az januárban is fog, nem csak a piros betűs napokon van melletted! Megért, elfogad és támogat ebben is! Aztán ha neked úgy jó, hogy a töltött káposztára rátolod a bejglit, egészségedre! Csak LEGYÉL ÖNMAGAD! Mert lehetsz! És a te példád által a gyereked is az lehet, ahogy ezzel az őseidre is gyógyulást hozol! Nincs illik, szabad és szokás!
„”Nem rejthető el a hegyre épített város”-mondja Jézus.
Mindannyian többre vágyunk, mert többre születtünk.
S ahogy növekszünk, új és új életkörbe lépünk.
A magasabbért mindig ott kell hagyni az alacsonyabbat.
Magasabb az, ami szellemibb.
Ahol szabadabb vagyok-ahol valódibb a szeretet.
Magasabb az, ahol sorsomhoz hűséges maradhatok.
Ahol azt élhetem, aki VALÓBAN vagyok!
Ahol ezt nem tehetem meg, azokhoz én nem tartozom!”
(Müller Péter: Ji-King 59.)
(a foto eredete: internet)
