Nem tudhatod, hogy mikor és milyen körülmények között távozol erről a földi síkról, de az biztos, hogy szembe kell nézned majd egykori döntéseiddel. Senki másnak nem tartozol elszámolással, de a legnagyobb kritikusodat, saját magadat nem úszhatod meg. Elégedetten hátradőlsz majd, vagy sajnálod a lényegtelen dolgokra pazarolt idődet? Féltél vagy éltél? A sírköveden lévő két évszám közötti kötőjelben mi minden történt? Izgi volt vagy uncsi?
Nem egy depis bejegyzésnek szánom a mai írást, inkább ébresztőnek! Itt és most tudunk változtatni, mert ki tudja lesz-e holnap?! Naponta szembesülök a beszélgetések során azzal, hogy valamire időt pazarolunk, de már rég nem akarjuk, vagy nem azt, vagy nem úgy, vagy nem vele…. Ha tovább vársz, magától megemelkedik az órabéred és hirtelen megbecsülik a munkádat? A férjedtől több figyelmet fogsz kapni vagy a feleséged képes feléd még gyengédséggel fordulni? Érdemes olyan emberrel együttélni, akinek már a jelenléte is taszít? Barát az, aki sosem ér rá veled lenni? Érdemes várnod vagy tenni érte? Emel ez téged? Ha tudatosítanánk, hogy az időnk véges és a hátralévő életszakaszunk minőségén változtathatunk, miért csak lamentálunk rajta? Miért nem adunk esélyt magunknak? Tudom, hogy nem lehet rögtön A-ból C-be ugrani, hiszen ott az Á és a B is…. De tegyél érte vagy ellene, ha nem jó! Változtass! Magadért!
Lesz majd az a pillanat a boncasztalon, amikor egyedül leszel…. Nem lesz kire kenni! Akkor már nem hazudhatsz magadnak! Gondold végig, ahhoz a dologhoz, amihez most annyira nagyon ragaszkodsz, amire rengeteg időt, figyelmet áldozol, fontos lesz azon a napon is? Fontosabb még egy feladatot elvégezni, mint a gyerekkel lenni, leülni egy kávéra és felhívni a barátot vagy a kedveshez hozzábújni? Melyik hiányozna jobban? Az hogy nem tetted be a mosást vagy az, hogy sétálj egyet a kutyáddal? Kell a pénz, a halmozás, a tárgyak, de felfogtad már, hogy mindent itt kell hagynod és úgy mész, ahogy jöttél….? Csupaszon.
Biztos van olyan szeretted, aki hirtelen ment el, félbeszakadt az élete. Vajon, Ő mit mondana neked? Ő mit csinálna másképp, hogy örömmel és boldogan töltse el az ittlétét? Biztos nem túlélni szeretné a napokat, hanem megélni! Neki erre már nincs lehetősége! Neked van! Akár érte is! Ha olyan dologért, körülményért dolgozol, ami döntően és hosszútávon befolyásolja a sorsodat, pozitívan alakítja át az életedet, általa több leszel, akkor ne sajnáld az energiát! De ha azon a napon bánnád, hogy figyelmet pazaroltál valamire, hogy nem állítottál fel prioritást és a számodra fontosabb dolgot szalasztottad el, ha egy cseppet sem töltene el büszkeséggel, hogy mennyit görcsöltél valamin, ami nem érte meg, akkor engedd el!
Az életünkben elengedhetetlen a munka, a pénzkeresés, a társ, de néha állj meg és kérdezd meg magadtól, ez most tényleg szükséges-e? Előrréb visz a célodhoz vagy távolabb sodor tőle? Mi lenne, ha ma este kikapcsolnád a számítógépet, kinyomnád a telefont és kockáztatnád, hogy emiatt megcsúszol azzal, ami egyébként is megvár? Ha ma poros maradna a polc, helyette inkább kinéznél az ablakon? De a fákat nézd, de a koszt vedd észre az üvegen! Mit csinálnál, ha ma azt tennéd, amihez kedved van? Olvass! Borozz! Locsold meg a virágokat, simogasd meg az állatokat! Lazíts! Töltődj! Egyedül vagy azzal, akivel szeretnéd! Hívd fel! Öleld meg! Mondd, hogy szereted! Vagy azt, hogy már nem!
