Csak azt szeretném, hogy boldog legyél, de úgy, ahogy én akarom!
(Gyereknapra)
Szívesen büszkélkedünk a gyermekeink szépségével, jó eredményeivel, de mi van akkor, ha valamiben (vagy mindenben) másképp gondolkodnak, mint a szüleik. Elfogadod, hogy más az útja, mint a tiéd vagy ráerőltetsz vmi olyat, ami miatt akár el is veszítheted?
Kell-e erőltetni bármit is?
Biztos volt már olyan dolog, esemény, kapcsolat az életedben, amit nagyon vártál és amiért minden tőled telhetőt megtettél. De rájöttél, hogy a minden sem elég....
Elmondhatod? Kimondhatod!
Mindannyian azt gondoljuk magunkról, hogy remek szülők vagyunk. Ha kicsit mégis elbizonytalanodnánk ebben az állításban, gyorsan meggyőzzük magunkat arról, hogy azért mindenképpen jobbak, mint a mi szüleink vagy a szomszédok. És mivel ez a mérce, hátra is dőlhetünk vagy mégsem?
Ígérem és fogadom!
Eljött a nagy beígérések ideje. Ilyenkor bármit mondhatsz, pár hét múlva, úgysem emlékszik rá senki! De mi van a saját magunknak tett ígéretekkel? Azok is elfelejtődnek vagy merészelnek folyton előmászni és cseszegetni?
Segítesz vagy hasznos vagy?
A gyerekeinkért, a szüleinkért, a barátainkért, a közvetlen környezetünkben élőkért, munkatársainkért és ki tudja még ki mindenkiért, felelősséget érzünk és segítjük Őket amiben tudjuk. Azt azonban ritkán gondoljuk végig, hogy ez valódi segítség számukra vagy valami egészen más?