Imádjuk hangoztatni, hogy a gyerek ajándék és csakis kizárólag vele lehet teljes életet élni. Más előtt lelkesen játszuk a megértő, segítő szülőt, akinek az Ő Kicsikéje a legfontosabb a világon és ezért bármit képesek vagyunk fel,- és beáldozni. Persze aztán a négy fal között egy új játék indul, közönség nélkül. Gyakran nincs a kölkökre energiánk, zavarnak, fárasztanak. Könnyebb a kezükbe nyomni vmi kütyüt, mint minőségi időt tölteni vele/velük. Mindenki fáradt, fásult. Zombiként létezünk otthon, pedig elvileg értük élünk. Nem megyünk ki velük, mert bent van dolgunk, nem tudunk leülni hozzájuk, mert rohanunk. Pedig biztos van olyan tevékenység, ami megvár, amit úgysem csinál meg senki helyettünk. De nekünk a porszívózás, a főzés, az autómosás, a kert, a baráti chat, a hírek, egy sör vagy egy rész a sorozatodból…. MINDEN BAROMSÁG FONTOSABB! Persze ezt csinálod a pároddal is, miért történne másképp a gyerekkel? De semmi gond, mert MAJD BEPÓTOLJUK holnap, hétvégén, jövőre! Most apának még el kell végeznie ezt a munkát, mert apának fontosabb a saját vagy (ami még rosszabb) valaki más cége, ahol épp meg „kell” felelnie. Anya még tereget, utána kilakkozza a körmét, „értsd meg ezeket muszáj megcsinálni!” Persze sosem pótolod be az eltelt időt, az elmúlt alkalmakat! A lehetőség jön, vár egy kicsit, aztán megy! A prioritást eldöntheted!
Ez nem jelenti azt, hogy rossz szülő vagy, csak sajnos engedsz a darálónak. Pedig a te szabályaidat te hozod! Te mutatsz példát arra, hogy majd a kisfiad vagy kislányod milyen szülő lesz. Lehet, hogy később sokat unokázhatsz, mert a gyerekeid inkább lepasszolják az Ő lurkóikat neked, hiszen ezt tanulták. Persze, ha épp ráérsz majd vigyázni rájuk….
A gyerekeinkkel való kapcsolatunkat sok minden változtatja az évek során. Eleinte a tévedhetetlen szülő, számára az Isten, a Hős, a Szerelme. Aztán hamar rájön, hogy a felnőtt is hibázhat, füllenthet, előfordul, hogy nem tartja be az ígéretét, bántót mond, butaságot csinál. Nem tökéletes. Látjuk, érezzük, hogy változik a Kicsi személyisége, vonásai. Most másra hasonlít, mint eddig, az öntudata ébredezik, a véleményének hangot ad. Kezd levállni rólunk, az egyénisége, az útja kirajzolódik. Másokkal tölti az idejét, elvan, életképes már nélküled is. Eközben te mit csinálsz, azon kívül, hogy látod felnőni és sajnálod a kimaradt időt? Hátradőlsz, mert tudod, hogy erős gyökereket adtál és teret adsz, hogy bontogassa a szárnyait úgy, ahogy az neki jólesik? Vagy rátelepszel és a szerinted jónak és helyesnek vélt utat erőlteted rá?
Ovisként még csak ruhát válogat reggelente, fintorog az ebédre és szerinte nem Ő árulkodott, hanem az óvónéni emlékszik rosszul. Aztán elstiklizi a verstanulást, nem hajtogatja össze a ruháit, egyre többet lázad. Későn fekszik le, nem akar segíteni. Irányítani szeretne, de azért még szót fogad…., aztán, jönnek a hormonok! Nincs megelégedve a testével, minden szar. Ezt tetőzi a kamaszkor, amikor minden szar, de azt is leszarja. Kupi a szobában, igazolatlan óra, cigi (füves is). Ez a korszak egyébként nagyon segít az elengedésben, mert ezekben az években, alig várod, hogy a te imádott Lurkód, végre elköltözzön! 🙂 Aztán ami eddig érdekelte, már biztos nem. Tanul, nem tanul, dolgozik vagy otthon fetreng…., már nincs hatásod rá. Amíg tudtad terelgetted, de Ő már a homo sapiens legújabb verziója. Hogy viselkedsz a problémákkor? Haver vagy? Elnyomó diktátor? A háttérből csendes szemlélő nagy sóhajokkal?
Néhány kérdés, amikre ha válaszolsz magadban, megtudod a választ:
Ha gyermeked olyan zenét hallgat, olyan videot néz, ami neked nem tetszik, eltiltod vagy hajlandó vagy megkérdezni Őt, hogy neki ebben mi a jó?
Ha évek óta sportol, de most szeretné abbahagyni, tovább erőlteted, mennie kell edzésre vagy abbahagyhatja, válthat, mert Ő érzi mit szeretne?
Más kinézetet akar, ruhát, hajat…., kipróbálhatja, lehet önazonos vagy úgy kell kinéznie, mint neked?
Ha hatodíziglen mérnök/ügyvéd/gazda mindenki, de Ő bohóc akar lenni, akkor mi a reakciód?
És ha imádott gyermeked egy nap eléd áll és azt mondja „biszexuális/meleg/leszbikus vagyok”. Megérted, elfogadod és támogatod vagy szétversz rajta valamit, elátkozod, bűntudatot keltesz benne és kitagadod? Bár erre nem lenne alkalmad, addigra Ő már rég elmenne. Elveszíted, mert nem fogadod el, mert te máshogy képzelted.
Nehéz a szülőség, persze ezt nem mondják előre. Te magad fogod megtapasztalni, hogy SOHASEM LESZ MÁR EGY NYUGODT PILLANATOD SEM! Óvod, véded, aggódsz, ha nem tudod átvállalni a fájdalmát, a félelmét. Ha csak nézheted, mert hiába figyelmezteted,neki kell tapasztalnia. Sokszor hasonlítgatod máshoz, hogy bezzeg a szomszéd gyerek milyen kedves, a barátok kislánya meg nem nyafog…., de pontosan tudod, hogy nem véletlenül kaptad éppen Őt. És ez a mai patchwork családokra is igaz. A gyerek feladat. Enyém, tiéd vagy közös csemete…. MINDEGY! Tükrök. Olyan tanítást hoznak nekünk, amit mi nem tudtunk eddig. Ahogy mi tanítjuk Őket, ugyanúgy tanulunk mi is tőlük.
Szeresd, támogasd! Akkor segíts neki, ha kéri! Fogadd el a döntéseit! Higyj benne, hogy tudja, érzi mi az Ő útja! Ne felejtsd el, hogy NEM TARTOZIK NEKED SEMMIVEL! NEM A TULAJDONOD!
Azzal a kis görccsel, ami azóta a gyomrodban van, hogy tudod, hogy szülő leszel, azzal figyeld, legyél készen, ha szüksége van rád! Csodáld, ahogy felnő és kiteljesedik és reméld, hogy boldogul! Ha rosszat tapasztal is, tudja hogy van egy biztos háttere, ahol nem veszik el az álmait. Mindegy, hogy a foga jön vagy jogosítványt kap. Hogy 2 éves vagy 20. Örökre a gyereked marad és jó esetben ennel felnőttként is örül. Mutass utat, terelgesd, amíg igényli, aztán bízz benne! Fogadd el, hogy ahogy nő, másképp, máshogy van szüksége rád! Lassan nem nevelő, tanító, inkább gondoskodó, támogatóként. Ha olykor el is kanyarodik, visszatalál hozzád, de csak akkor ha szabad lehet! Egy kalitka nem fészek! Az Ő boldogsága a fontos, nem az te elképzeléseid erről!
„Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.” (Szabó Lőrinc)
