Elsősorban most az általános iskolás korosztályról szeretnék írni. Ők már nem zsigerből reagálnak és elsősorban nem az életben maradás ösztöne és az akarat érvényesítése az elsődleges mozgató, mint a kisebbeknél. A nagyokat pedig, akik már a fészek szélén toporognak szintén más mechanizmus müködteti. De a kiegyensúlyozott felnőtté váláshoz is elengedhetetlen ez a téma.
A te gyereked le tud ülni veled beszélgetni? Tudod mit gondol? Elmondhatja neked, ha valamit másképp lát, máshogy él meg, mint ahogy te vagy mint ahogy elvárod vagy ahogy illik? Gondolom most rávágod, hogy „hát persze!” Biztos vagy ebben? Ha Őt kérdezném meg, vajon ugyanezt mondaná?
Egy konliktus után bevonul a szobájába, miután meghallgatta a szentenciát. Gondolod, hogy magába száll, elgondolkodik a viselkedésén és varázsütésre 8-10 évesen átlátja, megérti amit ráordítottál. Belátja, hogy igazad van, ki másnak is lehetne, hiszen te vagy a hangosabb? A valószínűbb az, hogy sír, próbálja elnyomni azt, amit érez, benyelni a mondatait, amiket nem mondhatott ki, mert az Ő verziójára nem voltál kíváncsi! Néhány óra múlva előjön és megy tovább az élet…. Te győztél, ha ez volt a cél! Biztos ez volt, hiszen máshol nem nagyon nyitod ki a szádat! A párkapcsolatodban meghasonulsz, a szüleid gyerekként kommunikálnak veled, a munkahelyen sem nagyon ismernek el. A gyereket legalább le tudod ugatni. Tudom, hogy a javát szeretnéd, megtanítani egy számodra fontos értékrendre, de neki ez így nem jó! A tőled telhető legjobbat akarod adni, de ez nem az! Ahogy a pénz sem az! Másra van szüksége, ha érdekel…
Feltennék még egy kérdést. Szerinted szokott hazudni neked a csemetéd? Füllenteni, kicsit ferdíteni a dolgokon, másképp előadni valamit, mint ahogy történt? Gondolom erre is határozott választ adnál, „á, dehogy!” De valóban lehet hozzád őszinte? Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy miattad kényszerül ilyen játszmázásba? Letaglóz, ugye?
Ebben a korban még meg akar felelni a szüleinek. Próbál jó lenni, szép, tehetséges és kedves. Nem lehet gonosz gondolata, nem lehet szomorú és nem sírhat. Egy katona, aki a lehető legjobban teljesít, csendben csinálja a dolgát, minél kevesebb a gond vele, annál láthatatlanabb. Olvasson, rajzoljon, játszon, ha lehet egyedül a szobájában! Mindenáron fenn akarja tartani ezt a látszatot, hogy ne okozzon neked csalódást. Évekig sportol, zenél, olyat tesz, amit csak miattad „akar”. Mert te örülsz neki, büszke vagy rá. Így mutatsz figyemet, emiatt dícséred meg. Megkérdezted valaha, hogy ez így jó-e neki? Ha Ő dönthetne (ki más?) mi lenne a vágya?
Ha ekkora korú kisfiad vagy lánykád van, tanítsd meg neki a következő mondatot: NEKEM EZ ÍGY NEM JÓ! Lehet, hogy neked nem tanították meg, talán még ma sem tudsz kiállni magadért, de hidd el, ha csak ennyit tanítasz az utókornak, már rengeteget tettél! Felnőttként így tud önazonos életet élni, így ismeri meg önmagát, a vágyait, az igényeit. Így tud kiállni magáért a kapcsolataiban, érvényesülni a hivatásában. Segíts neki megélni a negatív érzéseket! Lehet dühös, szomorú,haragos, csalódott, félhet…. Nem kell elnyomnia, csak mert valaki szerint úgy illik! Inkább betegítse meg magát? Rengeteg hasfájós, bélbeteg, felszívódási zavaros, ekcémás és allergiás kisgyermek van. Vajon mit akar üzenni a testük? Szorong, valamit nem vesz be a gyomra, vagy némely alapanyagot nem tud lebontani. De mit nem tud megemészteni? És vajon Őt mi emészti? Ekcémánál a bőr betegszik meg, a test külső burka száraz és sérült. Mint a fán a kéreg, elhatárol a külvilágtól. Az allergiánál pedig, a szervezet olyan dolog ellen kezd védekezni, ami nem is káros. Egy téves immunválasz. Védi magát attól, ami nem is bántaná…. Gondolkodj el ezen!
Engedd, hogy megélhesse, amikor hisztis, kedvetlen vagy épp haragszik a nagymamára. Hagy fogadja el, hogy ez is Ő, ilyen is, nem csak olyan. Kedves és gonosz, szép és mérges. Így ismeri meg önmagát és tud majd felelősséget vállalni a tetteiért. Nem kell tökéletesnek lennie, tévedhetetlennek, hiszen a környezetében senki sem az! Eljátszhatod, de te sem vagy az! Neki is meg kell küzdenie a nehézségekkel, ezáltal fejlődik az érzelmi intelligenciája.
És most jön a te feladatod, amihez át kell lépned az ego-korlátaidon! A „mindig nekem van igazam”, meg „amíg az én kenyeremet eszed…” játszmák, a „tiszteld a szüleidet” frázisok elavultak abban az esetben, ha egészséges, boldog felnőttként szeretnéd látni a lurkódat! Képes vagy nyitottan leülni vele, megérteni, elfogadni, támogatni? Kész vagy arra, hogy esetleg olyat hallasz, amit talán nem szeretnél? Vagy hogy mély érzéssel szembesülj, amikor elmondja mivel bántottad és min szeretne véltoztatni? Élsz ezzel a lehetőséggel? Értékeled, hogy bátrabb nálad és vállalja a sebezhetőségét, mert bízik a közös megoldásban? Félre tudod tenni a saját régi meggyőződésedet, elavult hitrendszeredet vagy félted a pozíciódat és sért, hogy talán nincs mindenben igazad? Próbálod megérteni, elfogadni, ha valami olyan tetszik neki, amit te nem értesz, amivel te nem tudsz azonosulni? Ez a beszélgetés egy egyszeri alkalom lesz vagy egy új kezdet? Elmondhatja neked? Kimondhatja, ha valamit másképp gondol? Ha neki így nem jó?
Sajnos van még egy fontos mozzanata annak, hogy a gyerekünk őszinte legyen hozzánk. Hogy ne szorongva élje az életét, hogy olyan felnőtté válhasson, aki kiáll magáért! Aki meg tudja fogalmazni a probláját és képes is változtatni, ezt nem mástól várja! Azt pontosan tudjuk, hogy a hozzánk érkező, minket választó kisember azért jött, mert hozott számunkra valamit! Nem ruletten sorsolták, ki hová kerül, fontos küldetés ez, oda-vissza. Ahogy mi tanítjuk, segítjük a növekedését, ugyanúgy kapjuk mi is a feladatokat tőlük. Tükröt tart, tanít. Néha azonosulsz vele, máskor teljesen különbözőnek, tök idegennek érzed! És milyen jó, hogy így van ez! Tudod neked ebből mi a lecke? Dobpergés….. Te kiállsz magadért? Te elmondod a párodnak mire vágysz? A szüleid tudják ki vagy? Milyen nehézségekkel küzdesz? Vagy inkább füllentesz, hogy az imidzsed ne sérüljön és ne okozz nekik csalódást? Odaállsz bárki elé, hogy „figyelj, nekem ez így nem jó”? A munkahelyi megbecsülés, a baráti kapcsolataid, az intimitás? Te bátor vagy?
Gyermekeink a példát követik, soha nem a prédikációt! Mindegy mit mondasz, miről tartasz szentbeszédet, a mintát utánozzák! Tejbetök lesz, mert te is vagy! Rángatni fogják, mártírként él, mert senkit nem akar megbántani! Minden „jó” neki úgy, ahogy van, hiszen te sem szólsz! Hagyod magad kihasználni! Eddig így éltél, de te már nem ezt akarod továbbörökíteni! Tudom nehéz változni és változtatni! Kérj segítséget, ha egyedül nem megy azonnal! Mutasd meg neki, hogy lehet másképp is élni! Megalkuvás nélkül! Elmondhatja, hogy már nem akar kosarazni, nem szereti azt az iskolát, ma nincs kedve porszívózni, inkább haverozna vagy, hogy szerinte idióta a matektanár! Számos kérdése van a háborúról, a szexrő…. mesélj neki! Ne félinformációkra hagyatkozva beszélje meg a barátaival, mert az csak találgatás lesz, ami újabb szorongást szül! Mondd neki, hogy nem lesz hátránya abból, ha a nehézségeit felvállalja, hiszen látja, hogy te is ezt teszed!
Ahogy természetes, hogy megtanítjuk Őket köszönni, kérni és megköszönni, ugyanígy kell segítenünk nekik a nehézséget felvállalni, megélni és megoldani! Adj neki bizalmat, hogy biztonságban érezze magát és ezt adja tovább az uokáidnak! Ne megfelelni akarjon neked, hanem merjen önmaga lenni! Te pedig szeresd, dícsért és legyél jelen, amikor igényli!
