„Egy férfi régóta élt boldog házasságban feleségével. Nagyon szegények voltak, a mindennapi betevőre is épp, hogy csak telt a pénzükből, de az egymás iránti szeretetükbe mindig tudtak kapaszkodni.
Egy napon a feleség így szólt a férjhez: „Nagyon jó lenne, ha tudnánk venni egy fésűt nekem. Sokszor okoz nehézséget, hogy teljesen összegubancolódik a hajam.
A férje szomorúan így válaszolt: „Nem engedhetjük meg magunknak sajnos… Az én órám szíja is elszakadt, azt sem tudom megcsináltatni, mert nincs miből. Jó, ha enni tudunk valamit.”
Felesége nem erősködött tovább, hanem úgy tűnt, beletörődött a helyzetbe, és másról kezdtek el beszélgetni.
Másnap a férfi munkába menet beugrott egy órásműhelybe, és eladta szeretett óráját. Nem sok pénzt kapott érte, de elég volt ahhoz, hogy vegyen belőle egy fésűt a feleségének.
Eljött az este, és amint hazaért, lelkesen vette ki a táskájából a fésűt, hogy meglepje vele a feleségét. Az ajtón belépve azonban olyan látvány fogadta, amire egyáltalán nem számított: feleségének rövidre volt vágva a haja. Az történt ugyanis, hogy egy parókás üzletben el tudta adni a haját, amiből vásárolt egy óraszíjat, hogy meglepje a férjét vele.
Könnyes szemmel jó szorosan megölelték egymást, és egy picit sem sajnálták a látszólag értelmetlenül elköltött pénzt, mert amit kaptak egymástól, az a pénznél sokkal fontosabb. Ismét megtapasztalták, mit jelent a tiszta szeretet.”
A mese üzenete többféle mondanivalóval bír, kinek mit mond. Biztos minden olvasót elgondolkodtat, nem is szeretnék helyettetek gondolkodni! Amit én fontosnak tartok ebből kiemelni, az a decemberi aktualitása. Ebben a hónapban a jóízlés határán túl is árad a szeretet… De jól szeretünk? Úgy, ahogy az másnak, a másiknak is jó? Persze, mi a jó?
A történet nagyon szépen rámutat, az áldozathozatal fontosságára. Itt nyilván nem egy fésűre gondolok, hanem arra a gesztusra, amikor önként lemondunk egy számunkra fontos, értékes dologról, változtatunk berögzült tulajdonságunkon a másik kedvéért. Akkor fontos számunkra igazán valami vagy valaki, ha az egon túllépve megértem, hogy a MI, fontosabb, mint az ÉN. Pontosan mutatja a mese azt is, hogy ez a szeretetteljes kapcsolat a kölcsönösségen alapul, tudják, hogy ez egy társasjáték. Közösen viszik a terheket és közös az öröm is. Kowalsky óta tudjuk azt is, hogy „szeretni, nem azt jelenti, hogy két ember egy igát von, hanem a másikat bíztatni repülni, át egy világon!” Emelik egymást!
Mi a mai trend? Ha a királylány nem kapja meg amit akar, ha lehet azonnal, hisztizni kezd. A királyfi gyorsan összekapja magát, bevállal még egy munkát vagy épít egy nagyobb házat, hogy elférjen az új gardrob. De tud manipulálni a kisbetűs férfi is! Ott a nő kellék, az asszony az eszköz. Zsarol, bántalmaz, kontrollál. A történet szereplői nem hisztiznek, nem ártanak, nem aknamunkások. Szó nem esik arról, ki mennyit keres vagy milyen arányban veszi ki a részét az otthoni dolgokból. Nincs toporzékolás és taktika. De nem is megalkuvóak. Őszintén mindkét fél elmondja, mire vágyik, mit szeretne. Ebből sincs gondjuk, elfogadják egymást. Nem hiszem, hogy a bácsi a néni kívánságát, egy burkolt kritikának veszi, amiért nincs elég pénzük. És emiatt, tehetetlenségében a szeretetét és a figyelmét megvonva, elvonul duzzogni vagy tör-zúz, hiszen Ő mégiscsak egy alfahím! Nincs benne a kapcsolatban a bántás, még gondolat szintjén sem. Eszük ágában sincs bűntetni egymást és játszmázni. Licitálni, hogy akkor mos ki mit kap? Nem titkolóznak és nem verik át egymást. A szeretet nem üzlet, nem cserekereskedelem és nem kell kiérdemelni, hogy önmagad lehess.
Sokat lehet olvasni az 5 szeretetnyelvről. Szerintem egy jól működő kapcsolatban, mind az 5-öt biztosítod a Kedvesednek és te is megkapom az összeset. De tény, hogy mindenkinek van egy gesztus, amiből Ő érzi, hogy fontos, hogy szeretve van. Tudod, hogy te mire vágysz? És azt tudod, hogy a másik mit igényel tőled? És ha tudod mit szeretne, megadod neki ? Mert ugye abba megegyezhetünk, hogy nem lehet folyton csak kapni, követelni! De kérni lehet! Elmondani, rávezetni….Csodák tudnak történni, amikor megkapod, amire vágysz és azáltal tudod adni azt, amire a társ vágyik!
Mindenki maga érzi mit és mennyit ér neki az adott szitu, kapcsolat. Miről és kiről tud lemondani önként egy jobb, magasabb szintűbb, önazonosabbért. Márciusban indul az új kör, az új energetikai hullám és az új életben nincs bérelt hely! Az ÉN, ENYÉM, NEKEM önmagában semmit sem ér! Ehhez nem lehet kapcsolódni
Alakulnak olyan kapcsolatok is, ahol már két teljes ember tud összekapaszkodni. Tisztelve, értékelve önmagukat és egymást. Ahol az áldozat hamarosan áldást hoz.
(a mese eredete: Kocsis Gábor Hasznaldfel.hu, a foto eredete: internet)
