Meleged van, izzadsz, szenvedsz. Szorít a satu, mindenki hülye körülötted, semmi sem jó. Tudod, érzed, hogy nem vagy a helyeden. De van-e benned hajlandóság, változtatni bármin is vagy jó ez így? Illetve tudod, hogy nem jó, de ezt már ismered. Megszoktad, hogy folyik a veríték, csípi a szemedet, kellemetlen az illatod, a másik melletted meg egyenesen büdös…. Nem a nyári idő kellemetlenségeit sorolom, én most a belső folyamatokról írok. A saját magaddal való küzdésről és a magadnak okozott bonyodalmakról, aminek vannak külvilági jelei is. Zúzda van! Rázzák a fát! Izzik a galagonya! Ki melyik képpel azonosul leginkább…. De írhatnék egy felrobbanó toy-toy budiról is.
Kapod a nyomást. Nincs már kibúvó, menekülés. Eljött az ideje, hogy beleállj a döntéseidbe és felvállald önmagadat! Ha eddig nem tetted, ha eddig hárítottál, másra fogtad az elakadásod okát, mindig hibáztattál valakit, tologattad, halogattad…. Az Élet, Sors, Univerzum, az Istened megunta ezt és most aztán belenyúlt. Nem az ujjaival piszkálja, hanem könyékig belemászott…. Felegyenesedsz végre? Kiállsz magadért? Felvállalod a felelősséget a saját életedért? Betartod az ígéreteidet? Te döntesz magadról, a jelenedről vagy hagyod, hogy rángassanak? Milyen jövőt képzelsz? Olyat amiben te is aktívan benne vagy? Megélnéd vagy csak túlélnéd?
Nehéz heteken vagy túl és még nincs vége. Zajlik egy folyamat. Tisztítás? Gyógyulás? Inkább szívás! Amikor a vasrudat a kovács a tűzben edzi, amikor újra és újra felhevíti, majd lehűti. Aztán üti-veri, formálja, alakítja, hogy egy jobb, egy tartósabb anyagot nyerjen, mint az eredeti vasrúd volt. Ilyesmi most ez a folyamat, csak most téged „műtenek”. Fáj, szorít, mar, horzsol, ordítasz, hogy lidocaint kérsz, de nincs. Most nincs! Most feladat van. Most vizsga van. Meg kell szülnöd saját magad legújabb változatát. Egy életképesebb verziót, egy új prototipust, aki ebben a mai világban élhetőbb, igazabb, emberibb életet tud élni. Egy ÉN.2 -t. Aki mindabból fejlődött ki, aki eddig voltál, az összes sikerrel, kudarccal, tapasztalással. És azzá válik, aki lenni szeretnél, azokkal a tervekkel, célokkal, motivációkkal, amik benned élnek. Megéri? Szeretnéd? Tennél érte? Fektetnél munkát saját magadba? Eddig nem tetted vagy csak immel-ámmal, de most hogy jött a nyomás, beleállsz vagy ellenállsz? Persze a kérdés félig költői, hiszen látjuk a folyamatban, hogy nincs szabad akarat. Szabad döntések vannak. És eldöntheted, hogy együttműködsz vagy folytatod az egojátszmát?
A szülőcsatornában vagyunk, ami egyáltalán nem kényelmes. Tudod, hogy a régi struktúrát át kell alakítanod. Az, hogy mennyi áldozatot hozol, mit teszel bele, egy jobb, minőségibb élet reményében, azt te tudod. Te érzed mit, mennyit érsz magadnak? Engeded-e, egyáltalán érdemelsz-e önazonosabb életet vagy hologram maradsz valaki olyan mellett, akihez már semmi közöd? Lehet ragaszkodni régi, lejárt mintákhoz, kapcsolatokhoz, helyzetekhez…. Ha te nem adod önként, ha te nem dolgozod át, vágod le, a Nagy Rendező most levágja, kitépi, felperzseli.
Fura, zaklatott, káoszos időszak ez. Az embereknek elég egy szikra, egy utolsó csepp, hogy robbanjanak. Bármi kizökkent, zsigerből jön a válaszreakció. Kapcsolatok zárulnak le, szerelmek múlnak el hirtelen. Biztos ezer előjele volt, hogy repedezik, de nem akartad észrevenni a jeleket. Vagy nagy kínkeservesen meghozol egy döntést, amitől megkönnyebbülsz. Büszke vagy magadra, érzed hogy ez így jó. De egy héten belül visszaszaladsz. Az első nehézség az ismeretlenben, megijeszt…. gyorsan vissza a terrorizáló társ mellé vagy felmondás után visszaszivárognál a volt munkahelyre. Miért nem bízol a döntéseidben? Miért rezelsz be, hiszen ha ismeretlen is, biztos jobb, mint a bebetonozott ősi minta, ami csak megköt? Gyönyörködünk a lepkében…. De elfelejtjük, hogy Ő min ment keresztül, hogy ma csodálhassuk a színét, szárnyait, a szabadságát. A hernyólét, a bebábozódás és az abból való kitörés egy kis halál. A régi levedlése, egy küszöb átlépése. Épp úgy, ahogy nem lehetsz egyszerre két helyiségben. Ebben az is benne van, hogy sokan elfáradtak, változni nem képesek vagy nem is hajlandóak. A felgyorsult világgal, erősödő energiákat nem tudnak lépést tartani. Ők másképp, máshogy lépnek ki…. Engedjük Őket is szeretettel, megértéssel!
A múlt már nincs. A jövő még nincs. A jelen van. Most ebben a mai világban, a régi éneddel, gondolatoddal, hitrenszereddel nem tudsz tovább érvényesülni. Változnod, változtatnod kell és nemcsak belülről, a külvilágból is kapod a nyomást. Látjuk az aktuálpolitikát…. Nem tudod kivonni magad alóla. Persze kérdés az is, hogy mennyire engeded magad megfélemlíteni, befolyásolni, engesz-e a manipulációnak? Partner vagy-e abban, hogy előre félj attól, ami még be sem következett? Elkezdesz-e szenet venni, holott panelban laksz? Eltűrsz mindent vagy hallatod a hangodat? Meghúzod bárhol, bárkivel szemben is az énhatáraidat?
KATÁs sorstársaim! Tudjuk, hogy méltatlan és nem most és nem így…. De nem lehet, hogy el kéne gondolkoznod, hogy neked ez most miért jött? Az egy dolog, hogy közvetve mindenkit érint, ha ez csak később realizálódik is, de a te helyzetedben mire világít rá ez a szitu? Lehet hogy épp kiemel valami olyan trutyiból, amit egyedül képtelen lettél volna lezárni? Hány ember helyett dolgozol? Vannak már testi tüneteid, betegséged? Mennyi hiteled van? Vettél volna fel még egyet? Vagy pl. neked mondta a társad, főnököd, bárki is, hogy „nyugi, együtt megoldjuk!” Hm, ugye ez is hozhat felismerést? Kire is számíthatsz a nehéz, átmeneti időkben? A társad bajban is társ? Valaki csak használ téged vagy a partnered? Kemény szavak.
Ez az időszak a felvállalást követeli tőled, mindannyiunktól. Önmagad felvállalását. Azt hogy kiegyenesedj, megropogtasd a régóta görnyedt gerincedet, felemeld a tekintetedet és bárki, akárki és mindenki elé odaállj és elmond, kinyilatkoztasd, amit gondolsz, érzel. Felelősséget vállalj a döntéseidért, a vágyaidért, a céljaidért. Aki az utadban van, megköszönd a jelenlétét, a tanítást, amit hozott. Elmondhatod, hogy neked ez így nem jó. Változásokra van szükség, kinőttétek a régi keretet. Hajlandó-e bizonyos dolgokat másképp csinálni, hogy megmaradjon ez a kapcsolat? Ha a másik nem akar semmiben csiszolódni, akkor pedig engedni kell! Nem kompromisszumról beszélek! Nem arról, hogy ki, miben ne legyen önmaga! Hanem egy kölcsönös elfogadásról, amiben néha te vagy hülye, néha én hibázom, de a szeretetünk nagyobb egymás iránt, mint bármi dac, harag, hiszti! Ezt nem csak párkapcsolatra vetíteném ki. Oda lehet állni egy főnök elé, azzal hogy „Az ismert okok miatt, emelnem kell az órabéremet! Ér neked annyit a munkám, a személyem, hogy megoldást találjunk erre az új helyzetre?” Vagy akár anyós, szomszéd, rég látott rokon, aki amikor meglátogat, csak elvár, kritizál és használ. Egyoldalú érdekkapcsolatok,régóta göngyölt, több évtizedes sallangok…. Itt az ideje, hogy levágd magadról! Magadért, csak te vagy felelős! Mondhatod, hogy „már nem szeretlek; én másképp szeretném; nem így gondolom; nem veled akarom….” Mondd ki! Tisztázd le! Oldd meg! Ja, és az elmenekülés, a kivonulás, az elvarratlan szál, nem megoldás! A másik nem gondolatolvasó!
Még egy apróság, ami a talán a második legfontosabb, a saját tanításod után. Nem mindegy, hogy mit adsz tovább, mit örökítesz át! Mert a gyerekednek a te életed a példa! A te hezitálásod, az Ő bizonytalansága, a te meghasonulásod, az Ő visszahúzódása. A te családban, párkapcsolatban betöltött szereped, az Ő mintája. Kívánsz a kislányodnak Paprikajancsi férjet vagy hogy a fiad azzá váljon? Látnád boldogtalanul, rossz kötelékben a gyermekedet, csak mert gyáva felvállani önmagát? De honnan tudná, hogy elmondhatja? Hogy ezt meg lehet beszélni? Kids coachingon mindig azzal szembesülök, hogy nem a gyereknek kéne jönni a beszélgetésre, hanem a szülőknek! Tudod te is mennyi elavult rögeszmével szembesültél az őseidtől, miért adod tovább, ráadásul kibővítve? A mai fiatalok szerencsére másképp vannak kódolva sok mindenben. Egy pályakezdő több bérért dolgozik, mint egy 15 éve ugyanott igát húzó…. Sokféleképpen lehetne elemezni ezt is, de itt a lényeg csupán annyi, hogy Ő már tisztában van az értékeivel és tudja, hogy ha arra kerül a sor, akkor továbbáll, mert nincs senkivel összeragasztva! Találnak embert a helyére és Ő is talál új helyet…. Sokan azt hiszik, nélkülük összedől a vállalat, aztán jön a felismerés, hogy basszus, hozzád nem is ragaszkodnak. Simán el lehet téged engedni? Azt ígérték fizetik a táppént, lesz emelés, meg a nyugdíj, aztán be sem voltál jelentve…. Mondták, hogy pótolhatatlan vagy csak azt hitted? Mint egy régi bútor…., bocs de ma már az IKEÁs a menő!
Végül szeretném megköszönni, hogy többen jeleztétek és vártátok már az új írást. A napokban sok értesítést kapok arról, hogy számomra ismeretlenek is kedvelik az írásaimat, több olyan új követőt kaptam, akik az ismerősi körömön kívülről találták meg az oldalt. Hálás vagyok érte! A célom továbbra sem az ész osztása, tanácsadásnak sem nevezném. Inkább nagyító vagyok, bizonyos életszakaszokon mankó. Az egyik kedves kliensem szerint lámpás. Ezek saját vélemények, saját írások. Én így látok ezt-azt. Én is változásban vagyok, rám is hat minden és mindenki. Helyt állok több helyen, több szerepben, épp úgy ahogy te! Ha találsz a bejegyzéseimben, akár egy mondatot, amivel azonosulni tudsz vagy épp kibillent, ha kicsit megállít, elgondolkoztat vagy valami átkeretezésére ösztönöz, ami által jobban érzed magad, akkor ezt én ma miattad, érted is írtam! Nem vagy egyedül! Lehet segítséget kérni! Ha hozzám van bizalmad, akkot tőlem. De ne felejtsd el, te is kellesz hozzá! Bele kell tenned magad! És az új Élethez melo kell! Fogj egy metszőollót és vágd le magadról, ami már nem te vagy, ami, aki már nem hozzád tartozik! Lépj ki saját színpadodra, állj bele a reflektorfénybe és vállald fel önmagad! Ne félj attól, hogy valakit megbántasz azzal, hogy önmagad vagy! Ha egy kapcsolat nem bírja el az őszinteséget…. Tudod, hogy aki szeret, az marad! És aki az új életedben is marad, az szeret!
(a fotó eredete: facebook)
