Szoktál újévi fogadalmat tenni? Csak magadnak ígérsz vagy másnak is? És számodra ez egy könnyen betartható elhatározás vagy komfortzónán kívül eső, korlátfeszegető erőfeszítés?Esetleg egy könnyelmű, jelenleg alaptalan ígéret, amolyan „majd lesz valahogy”?
Furán ünnepelünk. Mindent adott naphoz kötünk, mintha a hétköznapokban csak zombiként élnénk. Nálunk csak november elsején lehet temetőbe menni és az eltávozottakra emlékezni, de akkor kötelező. Karácsonykor nagyon szeretjük egymást, imádunk összeülni azokkat a félidegenekkel, akiket egyébként egész évben, fel sem hívunk. Az ünnepvárás időszakában hirtelen nagyon hálásak tudnak lenni a főnökeink a munkánkért. Kicsit ugyan szívják a fogukat, de egy kis jópofizás belefér. Ilyenkor kell takarítani, hiszen ha a naptárban piros betűs a nap, akkor ott valamit tenni kell, az nem lehet véletlen! Ablakot pucolni legalább a Nyúlnak és Jézusnak muszáj, mást úgysem nagyon érdekel. Aztán jön az újév, ami szintén nem január elsején van, de ezen már meg sem lepődünk, hiszen lencsét sem most kéne enni, de együnk, ha ahhoz van kedvünk.
Szóval, március 21-ig, az új kör valódi kezdetéig, még van idő rendezni a dolgainkat és varrogatni a szálainkat. Pontosan tudod és érzed, hogy az életed mely területén van szükség pontosvesszőre és hová kell véglegesen pontot tenned!
De ilyenkor jön a jól ismert Mumus! A kifogások. Szinte az egész életünket úgy éljük le, mintha egy talicskát tolnánk magunk előtt…. Sejted ugye mivel van teli? Szarral és folyik rád a trágyalé. Tologatod az életterületeden, néha lepakolod, arrébb rakod, várod a csodát, hogy magától eltűnjön. De mindig felbukkan, hol itt-hol ott. És amit nem rendezel le, a gyerekeid tolják tovább… Talán észrevetted már, hogy a rakományod nagy részét, te is örökölted…. A lényeg, hogy ne gyárts kifogásokat, legalább Önmagadat ne hagyd cserben!
Sok álomról, vágyról, tervről, tárgyról lemondunk életünk során. Elfogadjuk, hogy nem történhet minden úgy, ahogy kisfiúként vagy kislányként eltervezünk. De valld be magadnak, hogy egy részüket meg tudtad volna élni, tenni érte, ha bátrabb, kitartóbb vagy, estleg ha felemeled a hátsód. Karithynak van egy verse, amiben felnőtt férfiként találkozik a 12 éves énjével, akinek számot kell adnia a be nem teljesült álmairól. Te mit mondanál egy ilyen szituban? Boldog vagy? Úgy élsz, ahogy szeretnél és azzal a személlyel, akit szeretsz? A hivatásodban dolgozol vagy valahol csak állásban vagy? Vannak barátaid? És Ők szeretnek téged? Ismernek egyáltalán? Van a környezetedben valaki, akinek meg tudsz nyílni, akiben bízhatsz, aki megtartana, akkor is, ha zuhannál? Sok kérdés, de egy gyereket minden érdekel. Mit mondanál neki? De vigyázz, olyan magyarázat kell, amit Ő is elfogad, mert nem vesz be mindent! Hiszen Ő aztán tényleg ismer téged és látja rajtad, ha sumákolsz!
Nem vagy boldog, de 10, 20, 30 éve együtt vagytok, nem jó, de ez van! Most kezdenél osztozkodni…. minek? Erre a pár évre? Ha egy halálos betegnek ígérne valaki 2-3 évet, boldog lenne, hogy magához ölelheti még azokat, akik fontosak neki, te pedig magadtól lemondasz egy fél életről, pusztán kényelemből! Ilyenkor jön, hogy de ott a közös hitel, a gyerek, a szomszédok, anyám és a kert. Vagy nem váltasz munkahelyet, mert ugyan kihasználnak, semmibe vesznek, de most minek erőltetnéd meg magad? Máshol is hülyék! Mennyi van még a nyugdíjig? Persze, ha megéled…. De csináld! És az egyéb fogadalmakkal mi van? Tanulni szeretnél, sportolni, van egy álom, amiért lépéseket kéne tenned, de nem ma! Majd…. Ma esik, ma rosszul aludtam, nincs időm, kedvem, energiám! Hátat fordítasz magadnak! A kisgyerek, aki egykor voltál érti…., de nem érti meg! Elvetted az álmait! Nem úgy élsz ma, ahogy Ó látni akarta magát! És az egyáltalán nem érdekli, hogy közben megritkult a hajad vagy megereszkedett a melled! Nem ez fáj neki!
Ha megnézed a fenti képet, egy távolra mutató kezet látsz. Valakire vagy valamire mutat egy ujj. Ugyanígy teszünk, amikor kifogásokat gyártunk! Nem lehet, MERT…. Kevés dolog ugyan, de van néhány, ami nem a kormány hibája, mégcsak nem is az öreg Soros Gyuri bácsié. Van amiről nem a szüleink, a kollégánk, a meteorológusok vagy a forgalom tehet. A képen, amit az előbb megnéztél, azt is láthatod, hogy amikor valakire mutatsz, közben három másik ujjad épp magad felé fordul! Ki is a felelős a bátortalan, tehetetlen, elodázott vagy meg sem született tetteidért? Csakis TE magad! Tudod! Érzed! Mégsem teszed! „Szívünk csendesebb, mint az agyunk, ezért felülírjuk azt a természettől való útmutatást, amit egyébként testünk minden pocikájában érzünk, és az agyunk rövidlátó kifogásaira hallgatunk.” (Kyle Cease)
Olyat ígérj, amit be tudsz és be is akarsz tartani! Ha valami az álmod, a vágyad, nem véletlenül került az utadba! Ha mást nem, tapasztalást hoz! De ha érzed, hogy több vagy általa, vele a helyedre kerülsz, tenned is kell érte! És hidd el, ha valamiért megdolgozol, utána azt sokkal jobban értékeled! És különösen vigyázz azokkal a mondatokkal, amiket másnak ígérsz! Az duplán kötelez! Mert te megígéred magadnak is, hogy megteszed, Ő pedig ezáltal hisz benned!
Ne add fel a céljaidat, tanulj, fess, táncolj, lépj ki, ugorj bele, próbáld ki, ne hagyd, ne tűrd, mondd el, tisztázd…. És akkor tegyél fogadalmat és akkor tegyél ilyen komoly felelősséget magadra, ha az elhatározásod szilárd és megingathatatlan! Magadért teszed és nem mindegy, hogy önbizalommal tölt el, ha megcsinálod vagy lúzerként érzed magad és csalódást élsz meg a sikertelenség miatt!
A napokban találtam egy mondatot, amit szeretettel átadok neked, mint egy kicsi magot. Nem tudom kinek volt a gondolata, de most nem is ez a lényeg. Nőjjön benned nagyra és legyen veled, mindaddig, amíg dolgod van vele! Engedd el azt, aki/ami már nem tartozik hozzád és nem emel! Aki marad, azt pedig szeresd tisztán, kényszer nélkül, ahogy az neked is jól esne! Egy hasznos mondat, életed következő szakaszára:
„Bocsáss meg magadnak azért, mert kevesebbel is beéred, mint amit megérdemelnél – de ne tedd meg újra!”
