„Egy építkezésen, amikor megszólalt a jelződuda, a mukások egy kupacba letelepedtek, hogy megebédeljenek. Sam minden alkalommal kinyitotta az ételhordóját és panaszkodni kezdett.
- Hogy a ménkű verje meg! Ez nem lehet igaz, már megint mogyoróvajas-lekváros kenyér. Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret!
- Sam minden nap siránkozott a szendvicse miatt. Teltek a hetek, és a többi munkást már kezdte idegesíteni ez a nyafogás. Végül az egyik társa így szólt:
- Az ég szerelmére, Sam! Ha utálod a mogyoróvajat és a lekvárt, miért nem mondod meg az asszonynak, hogy valami mást készítsen?
- Milyen asszonynak? – felelte Sam. – Nincs feleségem, magam készítem a szendvicseimet.”
Napjainkban nagyon fontos, hogy tudjunk szelektálni. Ahogy a hűtőből kidobjuk a lejárt szavatosságú, régóta bontott, penészedésnek indult alapanyagokat, gyümölcsöket, úgy időnként magunkban, a gondolatainkban és az érzéseinkben is rendet kell raknunk. Fontos figyelni mit engedünk be a fülünkön és azt is, hogy merre fordítjuk a tekintetünket. Milyen híreket olvasunk, mivel azonosulunk, minek adunk figyelmet. A sok ijesztgetést, manipulációt, hazugságokat ne engedjük be! A szűrőnk mindig működjön! Az utóbbi másfél évben megtanítottak bennünket kezet mosni, de fontos, hogy az agyunkat is fertőtlenítsük! Mindenki érzi magában, hogy mire van szüksége, mit szeretne. Ahogy egy étteremben ki tudjuk választani az étlapról mit kívánunk enni éppen akkor, pontosan tudjuk azt is, mi a jó nekünk az élet más területein. A különbség annyi, hogy a munkahelyen vagy a párkapcsolatban nincs egy olyan chef, aki a kívánságainkból, a szeretett alapanyagokból kihoz számunkra valami emészthetőt. Ott nekünk kell „főzni”, kifőzni valamit, amitől elégedetten jóllakunk.
Ha monoton, egyhangú lett az életed, nem érnek örömök, zombi üzemmódban hajtod a pénzt, fáradtan neveled a gyereket, egy idegennel élsz együtt, küzdesz a kollégákkal…., van az a pont, amikor már magadat is unod. Nem tudsz kiugrani a mókuskerékből, elhiszed, hogy már nincs értelme semminek. Feladod vagy beletörődve ebbe, elfogadod, hogy jó ez így, hiszen más sem boldogabb. Ilyenkor csendesedj el pár percre és hallgasd magad! Mit szeretnél? Onnan lehet tudni, hogy meghallottad a hangodat, hogy rögtön elkezdesz kifogásokat gyártani. „Hát azt nem lehet, mert a gyerek, a hitel, a pénz, a főnök, a szomszéd, a rendszer, anyám…” És ezt te beveszed! Jó, akkor fogadd el, hogy nem érsz magadnak annyit, hogy változtass annak érdekében, hogy jobban érezd magad! Hiszen, ha eléggé szorítana a cipő, levennéd magadtól is és messzire hajítanád. De ha a csontig kidörzsölt sarkadat még mindig inkább sebtapasszal ragasztgatod, az is egy döntés. Ezzel sincs semmi gond, csak akkor a ok nem más, mint TE magad. Jogod van önmagadat a leértékelt áruk polcán tartani. Ha azonban szorul a hurok, szorít a satu, érzed, hogy van még valami, aminek megélése rád vár, akkor előbb-utóbb tudatosulni fog benned, hogy CSAK TE tudsz változtatni az életeden. Nem könnyű, de ha teszel egy apró lépést, már elindultál. Abban a pillanatban, már nem a rajtvonalon toporogsz. Nem kell rögtön ész nélkül nagy dolgokon változtatni, nem tudsz hirtelen több emeletet ugrani, elég ha, mint egy lépcsőn vagy létrán haladsz. Lassan, megfontoltan, kapaszkodva mászol, miközben figyeled magadat. Fontos szembesülni azzal is teljes őszinteséggel, hogy te hogyan változtál az évek során és mennyire nem az az ember vagy már, aki annak idején voltál. Ez már nem elég, ennél többre, vágysz! Mint egy kígyó, ami levedli a régi bőrét, alakulsz az új énedhez. Nem szereted azt az ételt, ami a kedvenced volt, a nagyi sütije már túl geil neked, a régi barát ma inkább emlék, mint minőségi kapcsolat. De ez így van jól! Ahogy mi változunk, változik a környezetünk és azok az emberek, akikkel körülvesszük magunkat. A változás belülről indul, saját magunkból. Ne keseredj el, ha útközben lemorzsolódnak rólad kapcsolatok és hogy a családod, jobb esetben nem érti mi a bajod. Rosszabb esetben (és sajnos ez a gyakoribb), észre sem veszik, hogy milyen vívódáson mész keresztül. Szomorú, hogy épp azokkal nem lehetünk őszinték és azok nem támogatnak, akiktől ezt várnánk. Idegenként élünk egymás mellett, csak valami biológiai kapcsolat van közöttünk. Nem akarnak Ők bántani, csak ez a struccpolitika a régi minta! Gyakori az is, hogy épp olyan ember osztja az észt, aki még soha nem tett egy lépést sem. Ma a látszat a lényeg, az álarc, nem a tartalom. De nyugi, mindig lesz segítőd, mankód, mert aki tesz magáért, az támogatást is kap. Nem tudsz hibázni, csak azzal, ha esélyt sem adsz magadnak. Az biztos, hogy tapasztalsz, bölcsülsz az élmény által.
Teljesen felesleges azt várni a másiktól, hogy Ő változzon vagy Ő oldja meg helyetted a problémát. Miért lenne éppen ma más a csomagodban, ha ugyanazt tetted bele, mint tegnap? De hátha…., várod a csodát! Akkor lesz más, ha te változol. A főnöködnek más a motivációja, különbözik az értékrendeje a tiédtől, de azért nem kell mindenre rábólintani. A te érdekedért te állj ki! Ha szakmailag feletted is áll, emberileg semmiképp! Vagy otthon…. miért várod és meddig várod, hogy a férjed elpakolja a ruháit maga után, ha eddig sem tette? Eltehetné, de ezidáig mindig te tetted el neki, nem érti most miért nem rakod el helyette? Ha szereted rakd el neki ezután is, ezt értetek teszed! Ha pedig már nem szereted, nem a ruha elrakása a teher számodra. Folyton elvárunk valamit, amit persze nem kapunk meg és emiatt csalódunk.
Tudod mit szeretnél, döntsd el, hogy teszel-e azért, hogy jobb legyen vagy nem! Ha igen, akkor pedig változtass, először apróságokon! Egy új szín, új íz, régen dédelgetett hobbi, másik útvonal, egy kis séta vagy ültess virágot…., merd másképp csinálni, ahogy eddig és hozzá alakulsz az újhoz! Olyat tegyél, olyat egyél, ami boldogsággal, elégedettséggel, örömmel tölt el! Hiszen ha te magadnak sem vagy fontos, szerinted kinek vagy az? Változatass a szendvicseden! Állítítsd össze úgy, ahogy eddig még sosem! Próbáld ki azt ami régóta hív! Ha van társad benne, tök jó, ha nincs, akkor csináld egyedül! Indulj el! Hiszen mindened, amid van, úgy kezdődött, hogy rábólintottál! Akár változtatsz, akár hátat fordítasz magadnak, vállald minden tettedért a felelősséget, mert elmúltál már 3 éves.
