coaching

Az utóbbi hetekben, az átlagosnál többször szembesültem a sokadik/utolsó esély problémáival. Van aki magának, van aki másnak adna egy végső lehetőséget.

Neked feltűnt már, mennyi időd telik el várakozásssal? Ha elgondolkodsz azon, naponta hányszor kell megállnod és bevárnod valamit vagy valakit, észreveszed, hogy szinte folyton állsz.

Ha visszatekintesz majd, vajon elégedett leszel mindazzal, amit látsz? Még itt vagy, még változtathatsz! MA!

Sokszor mondjuk "ez normális" vagy épp nem az! De mi az a norma? Mi az az etalon, amihez mérni kell magunkat, amihez illik igazodnunk? És ki állítja fel a mércét, kinek az értékrendjét követi az a láthatatlan vonal? Ez valami átlagot jelenthet, amit a többség el tud fogadni, de mi van akkor, ha te kilógsz ebből a keretből? Ez a te hibád, a kereté vagy a nagy átlagé?