Egy kapcsolat lezárása után mindig nehéz újba kezdeni. Visszük magunkkal az összes előző tapasztalatunkat, jó és rossz élményünket. Van, aki elolvad, mint a vaj és belemenekül bárki karjába, mindenféle tudatosság nélkül, mert valaki kell neki. Nem kimondottan Ő, hanem valaki, bárki, akárki, mert egyedül életképtelen. Általában ugyanolyat talál, mert azt típust legalább már ismeri. Aztán van aki megkeményíti magát, mint az agyag és a következő partner szív az exek hibái, bűnei miatt.
Az életben két nagy kérdés van:
- Mikor jön a nagy Ő?
- És mikor megy el?
Életünk során többször választunk párt magunk mellé. Kortól, nemtől függetlenül szükségünk van társra, szenvedélyre, szeretnénk valakihez tartozni. Beleengedjük magunkat, átadjuk, feladjuk, hiszünk, bízunk, remélünk… Aztán egy idő után elkezd repedezni, ragasztgatjuk. De ha nincs változás, belefáradunk, megunjuk, letesszük.
Ha megkérdezném tőled, mit nem szeretsz már benne? A válasz nagyon meglepő lenne, mert épp azt mondanád, ami egykor vozott. Ha kedves volt, segítőkész, akkor ma papucsnak látod Őt, aki férfiatlan a szemedben. Azt várod, hogy szenvedéllyel a falhoz vágjon, de Ő előbb sírja el magát a naplementén, mint te. Ezt szeretted, hogy szelíd. Sosem volt benne az, amit most számonkérsz rajta. Vagy beleszeretsz egy vad, betörhetetlen őserőbe, de idővel nem érted miért nem viselkedik ölebként? Az imádott céltudatos nőd, aki egykor karriert épített, ma miért nem kenyeret süt?
Általában mi magunk sem tudjuk megfogalmazni mit és kit akarunk. Nem vagyunk tisztában a saját igényeinkkel. Pedig legalább önmagunkhoz illene őszintének lennünk. Sodor az élet és mi sodródunk, mint a kaki a vizen…. Legalább álljunk irányba!
Életünk felére már megcincált az élet, túléltünk néhány csalódást. 30,40,50+-osok, hogy mennek bele új kapcsolatba? Akik egyszer megégették magukat, már a fagyit is megfújják. De bizalom nélkül, félelemből újra lehet rajzolni egy sorsot, szebb jövőképpel?
Egyik hölgy ujján karikagyűrűt láttam. Tudom régóta vágyott rá, furcsáltam is, hogy nem magától újságolta… Kíváncsian kérdeztem miről maradtam le és hogy boldog-e? A válasz meglepő volt:
-Á, ez nem olyan! Egyik ismerősünknél eljegyzés volt és mivel X tudta, hogy én is szeretnék, vett nekem egy gyűrűt. De magának nem vett…. Látod, nekem még a karikagyűrűm is egyedül van!
Gyakran várunk, elvárunk valamit, aztán mire teljesül, már más a szinezete, Nem úgy akartuk. Ez a férfi már egyszer elvált egy másik hölgytől, aki akkor még megkapta azt a bizalmat, amit később emberünk (talán épp az ex miatt) mára elveszített. És nem érti az új nő, hogy vajon Ő miért nem érdemli meg a normális eljegyzést, az esküvőt, a házas nevet? Szereti a férfit, neveli a férfi gyerekét és most már a közös picit is. A volt nő, amikor csak lehet lepasszolja a gyereket, mert Ő még mindig királylány…. Ismerkedik, neki kell idő magára és neki jár is minden támogatás. Egy válás nagy csalódás mindkét félnek és nehezen adjuk át magunkat az újnak. Félünk, hogy az új ugyanazt a piros gombot fogja nyomogatni bennünk, mint az elődei vagy éppen a szüleink. Aki jelenleg mellettünk van, az nem tehet arról, hogy Ő harmadik vagy huszadik…. miért Ő szív? Lehet, hogy eddig senki nem érdemelte, meg hogy a tenyereden hordozd, de mi van, ha Ő igen? Már el sem hiszed, hogy valaki nem használ ki vagy nem ver át! Nehéz megértetni az új párral, hogy ez nem az Ő hibája, nincs vele semmi baj! Ő csak azt kérdezi a másiknak miért jár, mivel érdemelte ki és Ő miért nem? Neki vajon miért csak morzsák jutnak?
Aztán olyat is hallottam, hogy:
-Én kétszer voltam szerelmes életemben. Az egyik össze-vissza csalt, a másik pedig nem engem választott, hogy ne bántsa meg az anyukáját…. Képzeld! Én sosem voltam jókor, jó helyen! Eldöntöttem, hogy nem akarok több szerelmet, olyan társ kell, aki engem szeret, nekem nem kell Őt.
Megtalálta, de 30 éve nem boldog. Mély elnyomásokkal telnek a mindennapjai, akkor boldog, amikor az emlékeibe menekül és persze azon filozofál, mi lett volna ha? Az a bizonyos Hufnágel Pisti-szindróma.
Egy másik pár épp most ért révbe. Minden szuper, de a hölgy retteg, hogy közbejön valami. Bekavarnaknak a gyerekek, az exek, megváltoznak a körülmények…. Nincs hozzászokva, hogy minden rendben. Hogy nyugalom van és nem kell küzdeni. Fél, hogy megcsalják és elhagyják, mert ezek a tapasztalatai. De nem ez a férfi bántotta! A múlt már elmúlt!
Sokszor a másikból csak valami kell, épp az ami a te igényeidet pont ma, pont most kielégíti. Pénz, bankkártya, egzisztencia, autó, szex, név, sperma vagy petesejt…. Összekötöd magad valakivel, akihez egyébként semmi közöd. Egy kapcsolat, ami ilyen energiában fogan, vajon hová futhat ki? Egyszer hiszünk, aztán csalódás után már abban sem bízunk akiben lehetne! Megszoktuk, hogy használjuk egymást, de teljesen kiégünk benne. Lehet posztolni harmónikus, nyaralós képeket, a lufi csodaklassz kívülről, csak belül üres.
Rengeteg magányos ember van és nekik csak egy kis részük egyedülálló…. Nagy részük társas magányban él, házasságban vagy egyéb kapcsolatban. Csodálkozunk majd, hogy a gyerekeink miért nem lesznek boldogok? Talán mert ezt látják tőlünk! Ha nem mondjuk ki, attól még hazudunk. Megbeszélni nem akarjuk, jó a híg fos, mert legalább langyos.
Ha választható lenne az azonos nemhez vonzódás, rengeteg leszbikus nő lenne, akik kiábrándultak, a férfiakból és ugyanígy rengeteg meleg férfi is, akiket átvertek, kihasználtak és eldobtak a nők. Sokan már csak az állatukban bíznak feltétel nélkül.
Megváltani én sem tudom a világot, csak adni egy kis mankót. Hiába írom, hogy bízz, nem fogsz és még a macskámnak is azt szoktam mondani, hogy ne bízzon az emberekben! Inkább azt mondom, hogy aki már bizonyított, aki megérdemli, azt engedd be és tiszteld meg a bizalmaddal! Hidd el, te nyersz vele a legtöbbet! Tudom, igen sérülhetsz, de muszáj kockáztatnod! Azt hiszem az a legnehezebb, hogy a másikat a múltjával együtt fogadjuk el! De ehhez az is kell, hogy előtte mindketten rendezzük magunkban azt a múltat. Nem tolhatjuk rá a másikra a hiányunkat sem, Ő nem egy sebtapasz, aki lefedi még az ovis sérelmeket is. Abból induljunk ki, hogy adott két felnőtt sérülésekkel, amiket fejben rendeztek és helyre tettek. Az akkor volt Y-nal, ez most van Z-vel! És az legyen az életed Királya van Királynője, aki azt megérdemli!
Útravaló:
” Olyan kár,
Hogy volt az a királylány
És félve hiszem ezért már,
Hogy jó az, ami veled vár.
Bocs, hogyha neked fáj,
Ha a múlt néha szíven vág,
Jól tudom, nem neked jár.
Győzz meg hogy lehet jó!
Hol van már a tavalyi hó? „
