Egy coaching során, Adél ezt így élte meg…. (És természetesen hozzájárult a közléshez!)
– Ismeri a szerelemlakatot?
– Igen.
– Mi a véleménye róla? Tetszik Önnek?
– Igen, szerintem jópofa.
– Vajon mit fejez ki?
– Szerintem az ember, amikor szerelmes, azt szeretné szétkürtölni és kiordítani a világba. Talán az örök szerelmet szimbolizálja. Gyakran összekötik utazással és különböző városokban helyezik ki a szerelmesek, ahol együtt jártak.
– Önöknek van ilyen lakatjuk valahol? Vagy szeretné ha lenne a jövőben?
– Nincs még, nem is nagyon beszéltünk róla. Az összetartozást jelképezi, elképzelhetőnek tartom, hogy legyen.
– Mi a lakat funkciója?
– Összeköt vagy összetart két dolgot.
– Ön mikor szokott lakatot használni? Mire?
– Általában szekrény vagy valami kerti szerszámosbódét, garázst szoktak lezárni vele vagy biciklit, hogy ne lopják el.
– Miért zárjuk le?
– Mert a tulajdonunk és nem akarjuk, hogy valaki ellopja, elvegye.
– A szerelem ilyen? Vagy egy kapcsolat?
– Jesszusom! Nem!
– Miért? Azt sem akarjuk elveszíteni?
– De a másik nem a tulajdonom és semmiképp sem venném el az önállóságát, hiszen ennek én sem örülnék. A lakat erővel fogja, kapcsol össze.
– Ön szerint ez nem azt fejezi ki, hogy ketten szabad akaratból együtt vannak, addig ameddig az mindkettőjüknek jó?
– Nem. Nagyon nem.
– Akkor mégsem sem lesz Adél-Attila szerelemlakat?
– Nem lesz. Úgy gondolom a szerelemnek a szabadság a lényege.
– Hogy érzi most magát kedves Adél?
– Kapkodom a levegőt…. Lesz mit megemésztenem. Már most sokat tanultam, másképp látok dolgokat.
– Ön mivel fejezné ki most az összetartozásukat vagy ha elutaznának, milyen nyomot hagynának maguk után, ami kifejezné a szerelmüket?
– Azt hiszem szárnyat rajzolnék vagy egy fát, stabil gyökerekkel, erős törzzsel és hatalmas lombbal.
